Korond

Korond erdélyi falu a mai Romániában, Hargita megyében. A Sóvidék legnevezetesebb települése, iparművészeti, idegenforgalmi és művelődési központja. Atyha, Kalonda, Pálpataka és Fenyőkút települések tartoznak hozzá.
Korond nagyközség, a Küküllő dombvidék, és a Hargita hegyvonulatnak a nyugati lábánál elterülő fensík határán, a Firtos hegy aljában, a Korond vize mellett fekszik. Hargita megye közép-nyugati reszén terül el.

A szűkebb tájegység neve Sóvidék, amely magába foglalja Korond és Parajd községeket, és Szováta várost.
A nagyközség szomszédai: északon Alsósófalva (Ocna de Jos), és Felsosófalva (Ocna de Sus), délröl Firtosváralja (Firtusu), Pálfalva (Pauleni), és Farkaslaka (Lupeni), keleten Székelyvarság (Varsag), és Oroszhegy (Dealu), nyugaton pedig Atyha (Atia), amely közigazgatásilag Korondhoz tartozik.
A falut nyugatrol a Firtos hegy (1063m), és a Kadács mező (852m), északról a Holló-kő (858m), és a Sólyom-kő, keletrol a Csillag-hegy (815m), Szolomál (781m), és a Les-hegy (847m), míg délről a Kalonda-tető (825m), Horvásmező (744m), Égettvész (917m),Vápa (865m), Sarok (777m), Fügevár (850m), és Hazanéző (934m) veszik körbe.
A település az északi szélesség 46°28.158′, és a keleti hosszuság 25°11.0304′ között fekszik, 575-625m tengerszint feletti magasságban.
A távolság Parajdtól 11 km, Farkaslakától 15 km, Szovátától 18 km, Székelyudvarhelytol 28 km, Csíkszeredától, és Marosvásárhelytől mintegy 80 km.

Története

A hagyomány szerint a falu első házai a Korondi-hegyen, a Szállás nevű határrészen épültek.1333-ben Kurund néven említi először a pápai tizedjegyzék, amikor a falu papja, Péter, 2 banálist fizetett, de 1334-ben az egyházi adó csak 1 régi banálist tett ki. A középkorban, a mezőgazdaság mellett, több korondi család számára az egykori sófalvi felszíni fejtésű bánya és a só értékesítése nyújtott megélhetési lehetőséget. Azonban, az 1562-es székely felkelést követően a szabad sóhasználati jog megszűnt, és ekkortájt kezdtek a korondiak egyéb szakmák, így a fazekasság felé irányulni.

Korondi kerámia

Korondon a fazekasságnak ősi hagyományai vannak, sokan Európa egyik legjelentősebb fazekas központjának tartják.

A fazekasság a középkortól nőtt iparággá.

Az első írásos adat a fazekasságról 1613-ból származik, amikor az udvarhelyi fazekas céh kontárkodással vádolja a korondiakat.

A korondiak a máz nélküli edényeknek is sokféle változatát készítették, melyek jól bevált főzőedények voltak az akkori cserepes tűzhelyeken.

Fazekasok mindig nagy számban éltek.

Számuk az évek folyamán általában 100-400 között változott.

Ma 600 körül van az ipari engedéllyel rendelkező fazekasok száma.

A Korondon alkalmazott népi fazekas-technologia mozzanatai:

 

  • Az anyag korongolása (edénytest 
       elkészítése)
  • Szikkasztás
  • Kaolinnal való leöntés (engobozás)
  • Karcolás, csíkozás vagy festés 
       (díszítés) – főleg szaruírókával
  • Égetés (mázas edényeket)

Rólam

Sas Sándor vagyok, erőemelő, 4-szeres paralimpikon. Erdélyi származású vagyok, viszonylag korán, 9 éves korom óta élek Magyarországon. Viszont az idő elteltével az ember nem tudja megtagadni gyökereit. Sok típusú vállalkozást építettem fel. Sportolói mivoltomból fakadóan mindig a maximumra törekedtem. Teszem ezt az élet minden területén, mint családapa, mint vállalkozó.

A kézműves dolgok mindig közel álltak a szívemhez. Céljaim közé tartozik, hogy a kézműves eszközöket korosztálytól függetlenül minnél szélesebb körben megismertessem és eljuttassam a háztartásokba.